A tradíció lényegi értelme, László András 1992-es előadásából:
"A tradíció az ember lényéhez tartozik. A tradíció nemcsak az, amiről a buddhizmus, a hinduizmus, a kabbala, a szufizmus, a taoizmus mintegy tanításain keresztül szól, az is természetesen, de ennél messze több. A tradíció az, ami az emberben halhatatlan. Ennek a fenntartása teszi lehetővé a tradiciókhoz mint tanításokhoz való kapcsolódást, és a tradíciónak mint tanításnak, mint tanításoknak az érvényesülését. Csak ez a halhatatlansági princípium felébredése teszi ezt valóban érvényessé.
A tanítás ahhoz szól, akiben a tradíció mint a halhatatlansági princípium felébredése megjelenik, megnyilvánul, élni kezd, működni kezd, hatni kezd, aki ezt felfogni képes. Szó sincs arról, hogy kizárólag arról beszélnénk a tradíció összefüggéseiben, hogy a különböző vallások és a vallások hátterében működő összefüggések mit tanítanak, mit mondanak, miről beszélnek. Erről is szó van nyilvánvalóan, de messze többről. A tradíció mindenkiben valamilyen értelemben és szinten jelen van, de ez a „valamilyen szinten és valamilyen értelemben" - önmagában rendkívül kevés. Mint ahogyan a szellem is jelen van mindenkiben, hiszen különben nem is létezne. Ez azonban elégtelen, ennél többre van szükség.
A tradicionalitás emberi kvalitás - kvalitás és képesség. Tehát több, mint a létezőkben való általános jelenlét. Egy tudásnak a felébredése, minden információtól független és információt megelőző és meghaladó tudásnak a felébredése, annak a tudásnak a felébredése, hogy egyes szám első személyben fogalmazva én örök létező vagyok, én létezőn túli létező vagyok, én kiolthatatlan vagyok, én önmagamban gyökerezem, én önmagam értelme és oka vagyok és én önmagam célja vagyok."
13
10
1July 21, 2026 419 2
